Lehet-e egy szerződés alapján csupán felszólító levéllel megszakítani az elévülést?
A Kúria a Pfv.VI.21.050/2024/7. számú döntésében a jelen cikk címében feltett kérdés kapcsán fogalmazott meg elvi jelentőségű, iránymutató álláspontot.
A Polgári Törvénykönyv szerint az elévülés a követelés esedékessé válásától eltelt, alapesetben öt éves időtartam alatt bekövetkező, a követelés, jog érvényesítésének bírósági eljárásban történő érvényesítési lehetőségének megszűnését jelenti.
Törvény egyes speciális jogviszonyokban az elévülés idejét rövidebb időtartamban is meghatározhatja. A felek az elévülési időt írásba foglalt megállapodással is az adott jogviszonyban rövidebb periódusban is rögzíthetik.
A konkrét ügyben az elévülés megszakításának lehetősége volt a vizsgálat tárgya.
A Ptk. szerint az elévülést megszakítja a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése, a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség, a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy a követelés csődeljárásban történő bejelentése. A törvényben rögzített esetek közül hiányzik a felszólító levél, mint az elévülést megszakító eljárási módszer.
A jogvita alapján a szerződő felek villamosenergia-szolgáltatási szerződést kötöttek, amelyben a Ptk. szabályait kiegészítve úgy állapodtak meg, hogy a szerződésből eredő polgári jogi igények esetében a követelés tekintetében a bármely fél által a másik fél részére igazolhatóan megküldött fizetési felszólítás megszakítja az elévülést.
A perben az egyik fél álláspontja az volt, hogy a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát, a Ptk. elévülésre vonatkozó rendelkezései szerint nem tekinthető kizártnak az, hogy a felek az elévülés megszakadásának okait szerződéses úton bővítsék, és idesorolják a jogosult által írt felszólító levelet is.
A másik fél vitatta ezt, és úgy érvelt, hogy az elévülés esetei kötelezőek és nem módosíthatóak, nem lehet ezeket kiegészíteni más eljárási megoldással.
A Kúria az ügyben a rendkívüli jogorvoslatot, a felülvizsgálatot az érintett jogkérdés különleges súlyára és társadalmi jelentőségére tekintettel folytatta le.
A Kúria megítélése szerint az az egyedi ügyön túlmutató és a társadalom széles körét érintő kérdés, hogy az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezései diszpozitív (megengedő) szabálynak tekinthetőek-e, és ez alapján az elévülés megszakítási okok a felek által szerződéses úton bővíthetőek, vagy olyan kógens (kötelező) normák, amelyre a felek szerződési szabadsága nem terjed ki.
A Kúria álláspontja szerint az elévülés szabályai elvi jelentőségűek, amelyektől a felek által történő eltérés nem ismerhető el érvényesnek.
Ennek indoka, hogy a teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás, mint elévülésmegszakítási ok ellentétes az elévülés intézményének lényegével: nem az igény érvényesítésére, hanem az igényérvényesítési idő, és az azzal járó bizonytalanság meghosszabbítására ösztönöz. Következésképpen a felek sem az egyedi szerződéseikben, sem egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekben nem térhetnek el az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezésektől, azok köre nem bővíthető.
A Kúria döntése alapján a konkrét ügyben a fizetési felszólítás nem szakította meg az elévülést, így, ha a jogosult nem indított és nyert pert a követelés érvényesítésére, vagy más, a Ptk-ban meghatározott elévülési ok nem merült fel, akkor a követelés bírósági érvényesíthetősége megszűnt.
Forrás: Jogászvilág.hu